1956

Nagy űr marad utánuk, mert hiteles tanúkra minden korban szükség van. Ők azok, akik személyes példájukon keresztül képesek átadni az utódoknak a szabadságvágyat és a küzdeni tudást, s persze ők azok, akik nem engedték, s nem engedik ma sem, hogy 1956 üzenete relativizálható, megkérdőjelezhető lehessen.


 

1956

Az előestén tartott gálán is ezt hangsúlyoztam, mert meggyőződésem, hogy 1956-ról egyféleképpen lehet csak beszélni. Úgy, mint szent forradalmunkról és dicső szabadságharcunkról, szabadságeszményünk szimbólumáról, a 89-90-es politikai fordulatot is megalapozó népakarat első komoly megnyilvánulásáról. S ha az 56-os eszmei örökséget eddig el is mulasztottuk a mindennapok igazságává tenni, akkor most, a jubileumi évfordulón kötelességünk ezt megtenni. Nemcsak a harcoló szüleinkért és nagyszüleinkért, hanem az utánunk jövőkért is, akik kiapadhatatlan erőforrásként tekinthetnek felmenőik hősies kiállására. Márpedig – jól látjuk – erre szükség is van az értékeiről és önvédelmi mechanizmusairól egyre inkább lemondó Európában.

1956

A szabadsághoz és az igazsághoz joga van az embernek, időről-időre mégis meg kell küzdenünk mindkettőért. Ha a kritikus helyzetekben készek vagyunk így cselekedni, akkor válunk méltóvá az ötvenhatosok ember feletti küzdelmeihez.

Úgy érzem, Kaposváron sikerült olyan programsorozatot szervezni, amely átélhetőbbé tette valamennyi korosztály számára, hogy miért tekintünk a 20. század legjelentősebb magyar eseményeként a forradalomra. Megemlékezéseket tartottunk, kiállításokat és emléktúrát szerveztünk, felplakátoztuk, ünnepi díszbe öltöztettük a sétálóutcánkat, utcakövekre írtuk a helyi történéseket, fényfestéssel mutattuk be a hatvan éve történteket, s hozattunk egy hatástalanított tankot is, hogy a mai fiatalok is el tudják képzelni, mivel álltak szemben a fegyverekkel alig rendelkező, azokkal bánni alig tudó civilek, milyen elszántság és bátorság kellett ahhoz, hogy 56-ban fiataljaink szembeszálljanak a magyar történelem egyik legkegyetlenebb, az emberi méltóságot fondorlatos, kíméletlen módon sárba tipró diktatúrájával.

1956

A közgyűlésünk által néhány éve alapított Szabadságért Kaposvár Emlékérmet ebben az évben Boross Péter miniszterelnök úr vehette át, aki 1956-ban Budapesten a forradalmi bizottság tagja volt, s akit ezért előbb kirúgtak munkahelyéről, majd '57-ben le is tartóztattak. Az ő személyének elismerésén keresztül is üzentük: Kaposvár büszke '56 szabadságharcosaira!