A várossá nyilvánítás feltételei koronként változnak, egy azonban biztos: a város olyan térségi szerepkörrel mindenképpen bír, amely révén felelőssége nem áll meg a település határainál. Egy város központként olyan funkciókat lát el, amelyeket a környező településeken élők is nap mint nap igénybe vesznek. Ilyen például az oktatás, a gazdaság, a munkaerőpiac, az egészségügy, és bizonyos értelemben ilyenek a sportolási és kulturális lehetőségek.


Hogy hol alakultak ki ilyen települések, az többnyire elődeink felismerésén múlt. Ők, a városalapítók voltak azok, akik alkalmasnak látták az adott területet a letelepedésre. Vagy azért, mert a környéken mindent megtaláltak, amire szükségük volt az élethez, vagy pedig azért, mert forgalmas kereskedelmi útvonalak érintették a területet.

Ahogyan növekszik egy város lakossága, erősödik a térségben betöltött szerepe, úgy alakul, változik folyamatosan az ott élők közössége is. Egyes integráló erők lazulnak, feloldódnak, míg mások felerősödnek, s persze az egyéni és közösségi identitásnak is szerves részévé válik, hogy városi, vagy éppen falusi embernek tartjuk-e magunkat.

életfa

Véleményem szerint egy település vezetőjének kötelessége ezeket az integráló erőket megtalálnia, hogy a város polgárait ne csupán a személyi igazolványukba írt lakcímük kösse össze, hanem egy olyan lokálpatrióta szellemiség is, amely megnöveli együttes erejüket, s persze egy olyan lelkület, amelynek egyik legfontosabb eleme az otthon, a szülőföld tisztelete és szeretete.

Biztos vagyok benne, hogy Magyarország városai nem lépték még át azt a határt, amelyen túl érvényesek lennének a nagyvárosi elidegenedésről alkotott fogalmak. Úgy látom, a több tízezres, esetleg néhány százezres nagyságrend még megengedi, hogy a város közössége ebből a szempontból egyként tekintsen önmagára.